KENGYEL
község

Kengyel az Alföldön, Jász-Nagykun-Szolnok megye középső részén, a Tiszától keletre, Szolnoktól délkeletre fekszik. A települést keletről Kétpó és Mezőhék, délről Martfű, nyugatról Rákócziújfalu és Rákóczifalva, északról Szajol és Tiszatenyő határolja.

Megközelítése közúton a Törökszentmiklóst (4-es főút) Martfűvel összekötő alsóbbrendű úton érhető el. A közúti tömegközlekedést a Jászkun Volán Zrt. autóbuszai végzik.
Vonattal a MÁV 130-as számú Szolnok–Hódmezővásárhely–Makó-vasútvonalán érhető el. A falunak két megállóhelye van, Kengyel és Bagimajor, utóbbi Kengyel-Szabadságtelep településrészt (volt Baghy-major) szolgálja ki.

3600 lakosú község Jász-Nagykun-Szolnok megye középső részén található. A régészeti leltek tanúsága szerint már a neolit korban lakott hely. Első írásos említése I. Géza 1075-ben kibocsátott oklevelében fordul elő, aki a kengyeli határt Kungulu a garamszentbenedeki apátság birtokába adta. II. István 1124-ben kelt oklevelében Kengyel víznévként és révátkelőhelyként szerepel.  1479-ben Kengyel már mezőváros. A török uralom végén a települést többször feldúlták, majd a Rákóczi-szabadságharc idején a rácok teljesen elpusztították. A lakatlanná vált Kengyel a 18. század végén már az Almásy család birtoka, akik 1725-től a pusztát a Törökszentmiklóst betelepítő lakosoknak adták bérbe. Maga Kengyel-puszta csak a 18-19. század fordulóján kezdett újra benépesülni. Kengyel 1946 január 1-jével véglegesen elszakadt Törökszentmiklóstól, és önálló községgé alakult.

(Irodalom: http://hu.wikipedia.org)

LÁTNIVALÓK

ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEK

Jézus szíve katolikus templom

Szent Imre katolikus kápolna (Bagimajor)

Református templom

Szélmalom

KÖZTÉRI ALKOTÁSOK, EMLÉKMŰVEK

I.-II. Világháborús emlékmű

Kopjafa

SZAKRÁLIS EMLÉKEK